*1 és fél hét múlva*
A doktor azt mondta max 1 és fél hét kell.Itt az idő megnézni Saraht...A régi Saraht.
Mikor odaértünk ugyanaz a nő várt minket.
-Sarah újra a régi.Persze az egyik fiú segítségével.A magas,barna göndör segített nekem.A legtöbb emlékét elmondta,amit ő tudott.Néhány hiányosság lesz,de azok a nem fontos emlékek.Az elrablásos emlékét nem játszattuk le újra a fejében,úgyhogy semmit sem tud.
-Rendben...-Bemehttünk hozzá.Mikor beléptem Sarah ugrott a nyakamba.
-Sajnálom a veszekedést!-Csak szorosan öleltem.
-Én is...-A fiúk kint vártak,míg nem intettem nekik.
*Sarah Szemszöge*
Láttam a fiúkat kint állni.Louis mutatott valamit nekik és bejöttek.Sorban öleltem végig mindenkit.
-Én miért is vagyok itt?Minden kiesett...-Mondtam.
-Igen...Egy autó kicsit neked ment,és enyhe agyrázkódásod volt.Liam talált meg hazafelé,és behozott a kórházba.
-Tényleg?Akkor köszi!-Újabb ölelést adtam Liamnek.- De végre haza mehetünk!
-Már te is!?-Nevetet Harry.A homlokomra csaptam.
-Induljunk már,nem akarok többet itt lenni!-Karolta át derekam Lou.
A pár nap amit fekvéssel kellett töltenem unalmas volt,de legalább Louis itt volt mellettem.De éreztem valami hiányzik az emlékeimből.
-Hiányzik valami...-Mondtam hangosan Louisra nézve.
-Mégis mire gondolsz?-Hajolt fölém.
-Nem tudom...De érzem,hogy az emlékeim nem teljesek.
-Rendben.Elmondom azt ami hiányzik...Mielőtt kórházba kerültél összevesztünk.Késő este hazafelé indultál egy sikátorban rövidítve.Harry felhívott,hogy hol vagy és érted megy kocsival.Aztán jött a sikítás és a kapcsolat megszakadt telefonon keresztül.Aztán egy rendőrcsapat talált meg téged egy régi elhagyatott gyárban.
-Mostmr nem is érzek akkora ürességet mint az elmondott történeted előtt.De erről én miért nem tudtam?
-A pszihológus azt mondta ezt a sokkos emléket nem kellene újra az emlékeidbe ültetni.Kérsz valamit inni?
-Egy pohár vizet!-Fordultam oldalamra.Mire Louis visszajött már aludtam.